Az emberek folyókban gondolkodnak, nem szelvényekben. Minden rendszer a hozzá tartozó határszelvények összege — a belső mércék (Budapest, Szolnok, Nagymaros) sehol nem számítanak bele, mert azt a vizet a belépésnél már megszámoltuk.
Honnan hiányzik a víz — a beáramlás a határon túli forrásvidék szerint bontva, aszerint rendezve, hogy hol marad el a legtöbb m³/s a sokéves átlagtól. Ez nem elmélet arról, hogy mi az oka: ez az, amit a határszelvényeinken mérünk.
Nincs hivatalos előrejelzés ebben az adatforrásban, de az van, hogy hol tart most a víz. Ami ma elhalad Komárom alatt, az holnap ér Budapestre — ez nem modell, hanem ugyanaz a víz és a szakasz futásideje.
A tavaknál nincs értelmes vízhozam — a Balaton elfolyását a siófoki zsilip szabja meg, ami döntés, nem folyamat. Ezért itt a vízszint a mért adat, és az számít. A köbméterre átváltás a tó felszínéből jön: egy centiméter a Balatonon 5,94 millió m³, a Velencei-tavon 0,24 millió. Ez becslés, nem mérés — a tó nem henger, a partközeli sávban egy centi nagyobb területet fed le, mint amivel itt számolunk.
A centiméter mindig a mérce saját nullpontjához mérve értendő, ezért két szelvény vízállása egymással soha nem összehasonlítható — mindegyik csak a maga múltjával. A készültségi szintek nem természeti határok: az adott szakasz védművei alapján állapítják meg őket. Pakson például a III. fok 9 centivel a valaha mért legmagasabb vízállás fölött van — 2013-ban ennyi hiányzott hozzá.
Kattints egy pontra a térképen vagy egy sorra a listákban.
A hűtővíz a termelésből számított becslés, nem mérés. A kivett víz több mint 99%-a visszakerül a folyóba — felmelegítve; a mérlegből ténylegesen csak az elpárolgó rész hiányzik.
A határon belépő vízhozamok összege mínusz a kilépőké. Nem tartalmazza a csapadékot, a párolgást és a felszín alatti mozgást, tehát a különbség nem „eltűnt víz” — nagyrészt a hazai lefolyás és a mérési hiba adja ki.
Mert Rajka a čunovói terelés alatt van: ott csak az Öreg-Dunában maradó vízpótlás folyik. A bősi csatorna Szapnál tér vissza. Egy augusztusi napon Rajka 411 m³/s-ot mutatott, Nagymaros ugyanakkor 802-t, és a köztük lévő egyetlen számon tartott mellékfolyó, az Ipoly, 0,6-ot hozott. A hiányzó ~390 m³/s a csatorna. Ezért a Duna belépése Komárom (1768 fkm): a visszatorkollás alatt, a Vág felett. Rajkát továbbra is mutatjuk, de sosem összegezzük.
A vízhozam nem közvetlenül mért érték: vízállásból származik egy vízhozamgörbén keresztül, ami jó folyón is 5–10% hibát hordoz, kicsin és duzzasztott szelvényen többet. A hibák négyzetesen adódnak össze, és ha a különbség a hibasávon belül van, azt mondjuk: nem különböztethető meg a nullától.
A Vág és a Garam a határszakaszon, Komárom alatt csatlakozik, és az OVF nem méri őket — a kisvízfolyásokkal együtt egy becsült tagba kerülnek (~260 m³/s), ami külön látszik. A Lajtára nincs használható szelvény. Rajka és Tiszasziget időnként nem ad vízhozamot.
Minden vízhozam mellett ott áll, hogy az adott szelvény sokéves átlagának hány százaléka — a diagramokon ezt jelöli a vonás, illetve a pontozott vonal. Az átlagok az OVF/VITUKI vízrajzi évkönyvekből valók, két értékes jegy pontossággal, és szelvényenként külön: a Duna 2050 m³/s-os átlagához mérve a mai 1671 kevés, ugyanez a szám a Tiszán árvíz lenne. Ezért mérjük mindegyiket a sajátjához, nem egymáshoz.
A szavak, amiket használunk — átlag felett, átlagos, átlag alatt, kisvíz, súlyos kisvíz — a mi egyszerű skálánk erre az egy arányra: 130%, 85%, 60% és 40% a határok. Ez nem hivatalos aszályindex. Egy valódi aszálymutató a talajnedvességet, a csapadékhiányt és az évszakot is nézi, és ezek egyike sincs ebben az adatban. Azt tudjuk megmondani, hogy a folyók mennyi vizet hoznak a szokásoshoz képest — azt nem, hogy ez hivatalosan aszálynak minősül-e.
Egy fenntartás: a sokéves átlag egész évre vonatkozik, nem augusztusra. A magyar folyók nyár végén amúgy is az évi átlaguk alatt járnak, tehát a nyári hónapokban a 100% alatti érték önmagában még nem rendkívüli — a mértéke az, ami az.
Kétféle tétel van a Mi történik szekcióban, és szándékosan másképp néznek ki.
A levezetett tételek a saját méréseinkből jönnek, és mindig közlik a számokat, amikből származnak: hány napja van egy szelvény az átlaga alatt, mennyit változott egy nap alatt, átlépett-e egy készültségi szintet, hány millió köbmétert veszített egy tó. Az oksági részük odáig terjed, ameddig a mérés: meg tudjuk mondani, hogy a Szlovákia felől érkező szelvényekből hiányzik a legtöbb víz, mert ezt mérjük — de azt nem, hogy mi volt az időjárás az Alpokban, mert azt nem mérjük.
A szerkesztői jegyzetek azok, amiket ember ír, forráslinkkel és dátummal. Ide tartozik minden külső magyarázat: karbantartás, üzemzavar, határon túli esemény. Ezeknek kötelező a forrás — forrás nélküli állítást az oldal nem közöl —, és soha nem keverednek össze a mért tételekkel.
Egy dolgot az adat elvből nem tud: a Paks-blokkokat külön. A közzétett termelési mix országos, nem blokkonkénti, ezért ha esik az atomerőművi termelés, azt kiírjuk, hogy körülbelül hány blokknyi — de azt nem, hogy melyik.
Mert a mérleg arról szól, mennyi víz lép át a határon, a tó pedig nem lép sehova. A Balatonnak nincs értelmes „vízhozama”: az elfolyását a siófoki zsilip szabja meg, ami üzemi döntés, nem folyamat. Ezért a tavaknál a vízszint a mért adat, és a változását váltjuk át köbméterre a tó felszínével — a Balatonon egy centi 5,94 millió m³. Ez becslés: a tó nem henger, a partközeli sávban egy centi nagyobb területet fed le. A Tisza-tóra a szolgálat egyáltalán nem tesz közzé vízszintet — a szintje a kiskörei duzzasztó felvize, arra pedig nincs nyilvános adatsor —, ezért ott a mezők üresek, nem pedig becsültek.
Minden mérce a saját nullpontjához mér, ami egy rögzített tengerszint feletti magasság (Budapesten 94,97 mBf). Ezért 300 cm két folyón két egészen különböző dolgot jelent, és ezért mutatjuk mindegyiket a saját szélsőértékei között: a valaha mért legkisebb és legnagyobb vízállás közötti sávon. A készültségi szinteket a vízügyi igazgatóság állapítja meg szakaszonként, a védművek alapján — ezek nem a folyó tulajdonságai, hanem döntések, és a védmű átépítésekor változnak. Ahol a szolgálat nem tesz közzé ilyen szintet (például Rajkánál), ott mi sem találunk ki egyet.
Mert az erőmű nem fogyasztja el: a kivett víz több mint 99%-a visszakerül a folyóba, pár fokkal melegebben. Ténylegesen csak az elpárolgó rész hiányzik, ami nagyságrenddel kisebb. A kivétel és a fogyasztás összekeverése a leggyakoribb hiba ebben a témában.